Múlthét szerdán utaztam a 3 fős csömöri különítménnyel (Parti, Juhász, Csóka) és Meggyesi Gergővel a világkupa-sorozat utolsó fordulójára, amit az olasz Val di Sole tartományban lévő Almazzago település melletti hegy lábánál rendeztek meg. Ebből a földrajzi tényből már le lehet vonni azt a következtetést, hogy a pályában sok lesz a szintemelkedés, és a meredek mászás. Ezt viszont már csak csütörtök délelőtt deríthettem ki, amikor 3 kört tekertem pályabejárásként. Sokkal nehezebbre számítottam, mint amilyen, de ez nem azt jelenti h alábecsülöm a pálya ”képességeit”. 2-3 hosszabb és meredekebb emelkedő fogott ki rajtam leginkább, a többit lendületből ki lehetett tekerni, mert rövidek voltak. A lejtők nagyon hasonlítottak egy régi kedvenc pályáméhoz, a kisnánaihoz, nehézségük és a tény, hogy mindkettő köves és gyökeres, teljesen azonosultak. Emiatt hamar ”összeolvadtunk”, a pálya minden részletére emlékszem még most is. Pénteken megismételtem az edzést, aztán szombaton pihi, sajnos. Reggel arra keltem, hogy iszonyat be van állva a hátam, kőkeménnyé vált. Próbáltuk kenőcsökkel, vitaminokkal enyhíteni a fájdalmat, de kevés sikerrel. Benkó Lacinak köszönöm a masszázst, az hatott a legtöbbet. Szóval meglett az első negatívuma a hétvégi kiruccanásomnak. De ez még mondhatni hab volt a tortán, mert csak keveset vett ki belőlem verseny alatt. A torta hajnalban készült el, a versenyem napján, amikor 3-szor is meglátogattam a szomszéd helységben lévő nagy lukú fehér ülőkét, hasmenésre panaszkodva. Ez nagyon sokat kivett belőlem, verseny közben is. Igyekeztem nyugtatni magam, és pótolni az ételhiányt.

Számomra túl korán, 9:30-kor rajtoltam. Ennek az előnye a hűvös időjárási körülmények voltak. A rajtkör rövid volt, és nem túl széles, ez nehezítette a helyezkedést a 83 fős mezőnyben. Az első 3 köröm még úgy ahogy ment, bár rossz volt a gyomrom, ami szívta le az erőmet, és a hátam is fájt. A negyedik körre pedig teljesen elfogytam, alig maradt erőm. Voltak szakaszok, amiken nagyon tudtam haladni, és sok embert meg is előztem, de akadt 1-2 rossz pillanatom is, amikor hirtelen megint elém kerültek azok, akiket megelőztem. Végül elégedetlenül a 62. helyen értem célba. Most lazítás, de persze edzek rendesen, és jövőhét hétfőn utazok Svájcba a világbajnokságra. Köszi a segítséget Csokinak, és Lacinak!